Jelenlegi hely

Hosszú az út, míg a… pályakezdő könyvelőből gyakorlott könyvelő lesz…

A gyakorlott könyvelőknek olyan könnyű… hallom ezt sokszor a pályakezdőktől… Pedig ez nem igaz… Tudnék ám mit mesélni… de most csak kérdezek…

 

 Fülöp Olgától, a szakmai körökben Számpatikusként ismert könyvelési szakembertől.

Miért is lettél könyvelő? Már az iskolában tudtad, hogy ezzel akarsz foglalkozni?
Igen, már az iskolában tudtam. Konkrétan már általános iskolában elhatároztam, hogy valamilyen adminisztratív dologgal szeretnék foglalkozni, aminek köze van a számokhoz.

És hol tanultál, mit tanultál?
Nagyon tudatosan választottam a szabadkai közgazdasági középiskolát és utána a szabadkai közgazdasági egyetemet. Már középiskolában nagy kedvencem volt a számvitel, majd az egyetemen is ezt az irányt folytattam, ugyanis pénzügy-számvitel szakon diplomáztam.

Valóban tudatos választás volt... és hogy "talált" rád az első munkahely?
Az első munkahelyemnek csak részben volt köze a számvitelhez, ugyanis egy hitelintézetnél sikerült elhelyezkednem back office munkatársként. Itt a könyvelést egy külső cég végezte, de a hitelekkel kapcsolatos belső könyvelést mi csináltuk. Valamint teljesen a külső könyvelő keze alá kellett dolgozni, aztán év végén jöttek a könyvvizsgálók hozzánk is... Már akkor elkezdtem kacérkodni a mérlegképes gondolatával is, de utána munkahelyet váltottam, és csak ezután kezdtem bele.

Mesélsz valamilyen máig emlékezetes „mély vízbe dobós” sztoridról?
A következő munkahelyem egy kis könyvvizsgáló-könyvelő iroda volt. Na, itt rögtön az elején bedobtak a mély vízbe, ugyanis május 25-én kezdtem, tehát a zárás legnagyobb hajrájában. A számviteli alapokkal nem is volt semmi gond, viszont a gyakorlat hiányzott. Emlékszem, amikor az első ÁFA bevallásomat kellett összeállítani, vagy az első bérszámfejtést megcsinálni. Nagyon meg voltam ijedve, hogy mi lesz ha elszúrom. A kollégáknak szerintem sokszor az idegeire mentem az állandó kérdezéssel. De azóta is hitvallásom, hogy inkább kérdezzünk, mint hülyeséget csináljunk, amit utólag sokkal nehezebb kijavítani.

Ebben nagyon igazad van... a kérdések fontosak... Milyen nehézségekkel szembesültél még?
Ezen a munkahelyen nagyon sokszor magunkra maradtunk,  rengeteg esetben kellett feltalálnunk magunkat úgy, hogy a főnökünktől nem várhattunk segítséget. Viszont számomra a legnagyobb mélypont az volt, amikor első gyermekem születése utána a megbeszéltekkel ellentétben nem akartak visszavenni a régi munkakörömbe. Ekkor tanultam meg, hogy csak magamra számíthatok, és a saját kezembe kell vennem a sorsomat, ha bármit el szeretnék érni az életben.

Jó kis lecke lehetett… De biztosan sokat „tanultál” belőle
 Mit javasolsz a mostani pályakezdőknek? És mit nem javasolsz?

Azt semmiképpen sem javaslom, hogy a mérlegképes bizonyítvány megszerzése utána eszükbe jusson azonnal egyedül könyvelni másoknak. Ez véleményem szerint hatalmas felelőtlenség. Nagyon fontos, hogy több éves gyakorlatot szerezzenek, mert ezt a szakmát nem lehet a könyvekből és a jogszabályokból megtanulni.
Először mindenképpen egy könyvelőirodában próbáljanak elhelyezkedni, ahol sokféle vállalkozással találkozhatnak élőben, kezdve az egyéni vállalkozóktól a nagyobb cégekig. Tudom, hogy manapság nehéz ezekre a helyekre bekerülni, de azt is látom, hogy nagyon sok könyvelőirodában nagy a fluktuáció, és azért lehet munkát találni könyvelőként. Ha nagyon-nagyon nem akar összejönni, akkor érdemes azzal próbálkozni, hogy "önkéntes" munkában besegítünk valahol heti néhány órában. Sok helyen örülnek az ilyen segítségnek, és így a pályakezdő könyvelőnek is lehetősége van kicsit belelátni a szakmába.

Ha azt kérdezem, hogy miért is jó könyvelőnek lenni, milyen választ kapok?
Ez egy nagyon jó kérdés. Sokszor hallom, hogy ez a legunalmasabb szakma a világon. Viszont ezzel sosem tudtam azonosulni, hiszen nap mint nap új, akár eddig teljesen ismeretlen problémákat vet elénk a sors, nekünk pedig az a feladatunk, hogy ezt úgy oldjuk meg, hogy az az ügyfél érdekét legjobban szolgálja. Ráadásul mivel emberekkel kell kommunikálnunk napi szinten, így sokszor kicsit pszichológusnak is kell lennünk.

Úgy érzem, hogy ez egy igazi szerelem… jól látom? Miért szereted ezt a szakmát?
Én nagyon elfogult vagyok a szakmát illetően, de tényleg imádom, és szívvel lélekkel csinálom. Sokszor mondják is az ügyfelek egy-egy konzultáció végén, hogy látszik mennyire szeretem, mert teljes odaadással magyarázom nekik azokat a szabályokat, amik másoknak csak száraz tények. Ezáltal persze ők is jobban megértik, hisz emberi nyelvre fordítom le nekik, és nem paragrafusokat idézgetek.

Mesélsz a „jelenről”, hogy pontosan mivel is foglalkozol, és mivel „múlatod” a napjaid?
Saját könyvelőirodámat irányítom, fejlesztgetem ( szampatikus.hu ). Mellette a két kicsi gyerkőcömet próbálom nevelni, élhető és boldog gyerekkort teremteni számukra. Mivel felsőfokon beszélek szerb nyelven, így olyan ügyfelek könyvelését is el tudom látni, akik ugyan Magyarországon vállalkoznak, de nem beszélnek magyarul (pl. szerbek vagy horvátok). Szerencsére jelenleg is van ilyen ügyfelem, tehát napi szinten kell kommunikálnom a hatályos szabályokat feléjük.

Olga köszönöm szépen, hogy megosztottad a „sztorit”, a Számpatikus könyvelővé váló „sztorit”… Remélem fogunk még beszélgetni!